2016. január 11., hétfő

13. Rész - Hiányoztál.


Reggel késve keltem ki az ágyból, nem aludtam sokat mivel azokon kattogott az agyam amiket Harry mondott. Sietve szaladtam a fürdőbe hogy megmoshassam az arcomat és megfésülködjem, szemeim tágra nyíltak ahogy láttam alattuk a táskákat. Igyekeztem gyorsan rendbe szedni magamat, megfésülködtem és befontam a hajam lazán, kis sminket tettem fel hogy eltüntessem a sírásom nyomait.

-

Harry szemszöge.
Visszatekintés 5 évvel korábbra.

Szapora légzéssel kaptam fel  cipőimet, ezután megfogtam a kis húgom csizmáját aki most 8 éves. Sietve adtam rá a gumicsizmáját és a kabátját, majd a sálat és a sapkát.
- Harry, elfelejted a kesztyűt!
Mondta halk hangon és felém nyújtotta kis kezeit. Szótlanul adtam rá a kesztyűket is majd megpusziltam az arcát és a konyhába mentem ahol anyám sírt, apám meg elhordta mindennek. Egy táskába élelmet pakoltam és üdítőt ami kitart Londonig, majd felvettem a húgomat aki a konyha felé jött és befogtam a fülét, ne hallja a trágár szavakat. Kint esett a hó és a lábnyomom megmaradt a magas hóban. Beraktam a gyerekülésbe Tracy-t és becsatoltam őt, mellé dobtam a táskát amiben kaja volt. 
- Ha éhes vagy egyél, mindjárt jövök! - Pusziltam meg az arcát és becsuktam az ajtót majd bementem a lakásba és anyát felhúztam a székről amit ült, átölelt. Mikor apa kiabált velem, hogy még is mit képzelek és mit csinálok nem válaszoltam. Kisegítettem anyát az autóhoz és ő az anyós ülésre ült. Sietősen kocogtam át a vezető üléshez és ahogy beültem már indítottam a kocsit és gázt adtam. Menet közben becsatoltam magam és anyára pillantottam aki szipogott.
- Hova megyünk? - Hangja remegő volt, lesütötte szemeit.
- El innen, anya. Elegem volt abból ahogyan beszél veled, és velünk.
Szorítottam meg a kormányt kicsit ahogy mérges lettem, az utat figyeltem miközben vezettem. El hagytuk a Saint Louis  feliratú táblát és kikanyarodtam az autópályára. Anya a kis húgommal beszélt suttogva, hogy megnyugtassa őt. Pár óra vezetés után megálltam a reptére előtt és kiszálltam, anya is Tracy-vel együtt. A zsebpénzemből kifizettem a jegyünket és, hogy át vigyék a kocsimat is Londonba. Kis korom óta nem költöttem el a zsebpénzem, mert mindig is az volt az álmom, hogy majd ha megtalálom az igazit arra költöm a pénzt, hogy elveszem feleségül és veszünk egy házat. De most fontosabbra kell a pénz, hogy a családom biztonságban legyen. Szörnyű érzés volt ott hagyni a barátaimat, és a lányt akibe már kiskorom óta bele vagyok zúgva de sosem mertem neki bevallani mit érzek iránta. Akkoriban volt egy barátja, egy igazi seggfej. Tudtam, hogy megcsalja a lányt de nem mertem oda menni hozzá és elmondani neki az igazat mert leblokkoltam akárhányszor megláttam őt és a közelébe akartam menni. Egy suliba jártunk de nem egy osztályba, én egyel fölötte jártam. Mindig is tetszett, hogy alacsony, nagyon kis édes volt a kis termete és sokszor elképzeltem milyen lenne ha az a kis test az én karjaimba bújik nem pedig a seggfej Ben karjaiba aki meg se becsülte azt a lányt.

London, tanév eleje.
Harry szemszöge még mindig.

Majd nem elbotlottam a táskámban mikor megláttam egy lányt. Olyan volt mint ő, teljesen olyan volt. De nem lehet, ő Saint Louis-ban lakik. Tetőtő talpig végig mértem, ha ő az akkor megváltozott. nőiesebb lett és megnőtt a haja is. Nagy boci szemei csillogtak ahogy rám nézett tengerkék szemeivel, ez ő. Elisha. Sosem felejteném el azokat a gyönyörű kék szemeket amiket oly sokáig bámultam éveken keresztül az iskolában. Valószínűleg ő nem ismert meg mert elsétált mellettem nyugodt szívvel és egyedül leült egy padra. Lisa betámadta őt és ahogy láttam csak ő beszélt mint szokott bezsongva, Elisha csak bólogatott és néha elmosolyodott. Lehuppantam melléjük a padra mire mindketten felém pillantottak, azt hiszem elég bátorságot szereztem az évek alatt, hogy most már lépjek felé. Csak Jessica a probléma mert tuti nem fog rólam leszállni, főleg ha meglátja, hogy Elisha bejön nekem. Nagyon is bejön és nagyon hiányzott nekem.

* Elisha szemszöge, napjainkban *

Eljött az utolsó nap a suliban, mielőtt elkezdődne a nyári szünet. Egész jól zártam az évet a jegyeimet tekintve, és többet az igazgatói irodában sem ültem és Harry-vel sem beszéltünk már. Ő jól meg volt a barátnőjével akivel mindennap a suli előtt találkoztak, én pedig magamba roskadva néztem őket. Hányinger fogott el mikor bele gondoltam, hogy Harry csak szórakozott velem végig és semmit nem gondolt komolyan. Ma lesz Zayn szülinapja amit megígértem, hogy ott leszek mert még Zayn is könyörgött, hogy menjünk. Egy fehér converse cipőt vettem fel, egy rövidnadrágot és egy egyszerű felsőt. Lisa egy egyszerű sport cipőt vett fel, egy rövidnadrágot ő is és a kedvenc pólóját. Hajunkat begöndörítettük és minimális sminket fel rakva elindultunk Zayn házához, miután megfogtuk az ajándékainkat amiket vettünk. Én egy parfümöt vettem és egy festék szettet, Zayn imád rajzolni és graffitizni. Lisa egy sapkát vett neki és egy nyakláncot, ő jobban ismeri már mint én. Mikor oda értünk fények borították be a házat ahol már dübörgött a zene. Bementünk és elég sok ember volt akiket alig ismertem, de néhányat felismertem. Már eléggé részegek voltak, elmosolyodtam mikor megláttam Zayn egy koronában és egy szalaggal magán, hogy ő a szülinapos.
-Hey, El, Lisa. Sziasztok!-Ölelt át minket mosolyogva.
-Mi ez a korona?-Nevettem és megnéztem a rózsaszín koronáját.
-Liam hozta nekem.-Nevetett majd a srácra mutatott aki egy lánnyal táncolt.
-Jól áll.-Nevettem és jobban körbe néztem, mikor megláttam Harry-t a gyomrom összeszűkült.
-Helló, csajszi!-Hallottam ahogy valaki hozzám szól, megfordultam és David vigyorgott rám.
-Szia, David!
Mosolyogtam rá, beszélgettünk kicsit és Lisa is egy pasival beszélt bár fogalmam sincs ki az. David hívott táncolni így mentem vele szívesen. Addig se Harry-t bámulom, David egész jól táncol. Néha nevettem mozdulatain. Az este része elég jól bizonyult, oda adtuk Zayn ajándékit aminek eléggé örült, majd ők leültek filmet nézni. Nem is tudtam, hogy Zayn-nek van vetítő szobája. Mielőtt bemehettem volna én is egy erős kéz húzott vissza és Harry-vel találtam szemben magamat.
-Beszélnünk kell.-Motyogta és az emelet felé húzott.
-Nincs miről beszélnünk, Harry.-Mondtam majd felvont szemöldökkel néztem ahogy betolt egy szobába, gondolom Zayn szobája.
-Sajnálom, és annyira sajnálom. Elisha, én nem akartalak megbántani és aznap este mikor felhívtál elküldtem Jamie-t.-Mondta halkan, a szemembe nézett végig.
-Hogy bírsz a szemembe hazudni?-Néztem rá felháborodottan és kezem az arcán csattant.-Tudod kivel szórakozz, Styles.-Motyogtam.-Láttalak titeket, a mai napig láttalak titeket a suli előtt ölelkezni.-Könnyeimmel küszködtem.
Elisha, annyira hiányoztál nekem. Te már biztosan elfelejtettél engem, de Saint Louis-ban eléggé sokáig jó barátok voltunk...sőt talán több is mint barát.
Mondta Harry mire ajkaim "o"-t formáltak ledöbbenésemben. Egyből el is felejtettem a barátnőjét, új életet akartam kezdeni így mindent elfelejtettem. Az első napon mikor megláttam Harry-t ismerősnek tűnt nagyon de eléggé megváltozott azóta így nem is gondoltam bele jobban. Harry az arcomat fürkészte, és én a nyakába ugrottam szorosan ölelve akkori legjobb barátomat.
-De te hagytál ott, Harry..-Sütöttem le szemeim, egyik napról a másikra eltűnt és többet nem láttam.
-Sajnálom, El.-Mondta halkan a nyakamba és a hajam simogatta, könnyeim lefolytak az arcomon, úgy hiányzott már nekem Harry.

2015. november 24., kedd

12. Rész - Hazugságok és titkok.


Reggel arra keltem, hogy Mama a nevemet szólít és a vállamat bökdösi. Lassan kinyitottam a szemeim, bár kissé zavart a napfény.
- Miért aludtál az udvaron? Kényelmetlen az ágy? - Sóhajtott és a tálcán amit az ölembe tett pirítós volt.
- Melegem volt bent. - Motyogtam és elvettem egy szelet pirítóst.
- Egyedül kell majd haza utaznod, apád elmesélte mi van vele és anyáddal. - Tűrte el a hajamat a fülem mögé.
- Igen, tudom. - Sóhajtottam és a kakaóba ittam. - Apa hol van most?
- Elment bevásárolni holnap estére. - Mosolyodott el. - Sütögetünk kicsit mielőtt még elmész.
- Mama, nem akarok Londonba menni vissza. - Néztem a kakaómat nagyot sóhajtva.
- Miért nem, kicsikém? Mindig is oda akartál költözni. - Nézett rám és felemelte a fejem az államnál fogva.
- Bele szerettem egy fiúba. - Sütöttem le szemeim.
- Miért nem mész oda hozzá? - Ült le mellém.
- Elég bonyolult a kapcsolatunk, és akárhányszor elmondanám neki mit érzek mindig barátnője van vagy éppen haragban vagyunk. - Nevettem halkan ahogy eszembe jutottak az emlékek.
- Akkor próbálj meg csak a barátja lenni! - Mosolyodott el.

-

A haza utam Saint Louis-ból könnyebben ment mint gondoltam, de 3 nap múlva suli szóval mérges is vagyok, hogy ilyen hamar elment a szünet. Lisa hívott már jó párszor de a repülőn nem lehet bekapcsolva mobil szóval haza felé mindent elmesélt és én is neki. Otthon anyával sokat beszélgettünk ez elmúlt egy hétről és megbeszéltük, hogy mikor utazom apához Saint Louis-ba.
- Amúgy még távol voltál volt itt egy Harry nevű fiú. - Pillantott rám anya miközben újságot olvasott. Szemeim tágra nyíltak.
- Mi? Miért? Mit akart?
-Veled akart beszélni, de mondtam neki, hogy elutaztál. - Vont vállat. - Ő az udvarlód?
Nevettem anyám kérdésén. Én és Harry? Soha.
- Nem, barátnője van. Fogalmam sincs mit akart tőlem. - Piszkáltam a lekopott körömlakkot a körmömön.

-

A szünet utáni első órán kémia dogát írtunk, én hátul ültem az ablak mellett, Harry középen, Lisa pedig valahol elől. Mikor pisszegést hallottam oldalra fordítottam a fejem lassan.
- Mit akarsz? - Suttogtam alig hallhatóan.
- Nem tanultam, segíts! - Suttogott ő is.
- Tudtál volna tanulni ha nem az új barátnőddel vagy. - Forgattam meg a szemeimet. 
Válaszomra felvonta szemöldökét. - Féltékeny vagy? - Csikarta ki a fogai közül.
- Nem. - Forgattam meg szemeim. - Csak tanulhattál volna..
- Mr. Styles, Mrs. Dallas. Mindketten elégtelen a dolgozatuk. - Vette el tőlünk a tanár a dolgozatot.
- Mi?! - Néztem hülyén. - Ne már! - 
Akadt ki Harry is, óra után kiviharzottam a teremből de elém vágott a folyosón.
- Miattad 1-es lett a dogám! - Néztem rá hülyén, és kikerülve őt mentem utána.
- Ha nem féltékenykedsz elmondtad volna a választ és mindkettőnk dogája jó lett volna. - Jött utánam, utálatos hangnemben beszélt velem.
- Elegem van belőled, Harry! - néztem a szemébe, kissé felemeltem hangom mire ő meglepődött.
- Miért is? Tudtommal semmi rosszat nem követtem el ellened.
- Szórakozol velem, és az érzéseimmel.. - Halkultam el mikor láttam, hogy mindenki minket néz.
- Mindenki tudja, hogy Harry sosem csajozik. Csak a lepedőt gyűri a lányokkal miután elhiteti velük, hogy szereti őket. 
Nevetett egy srác és megveregette Harry vállát, a szemeibe néztem és éreztem hogy forró könnyek gyűlnek a szemembe. Ezek szerint akkor végi csak szórakozott velem és semmit nem gondolt komolyan, hogy is hihettem neki. Mély levegőt vettem és remegve fújtam ki miközben elviharzottam mindenki mellett a folyosón és lefelé siettem a kijárat felé. Friss levegőre van szükségem és egy eldugott helyre ahol kisírhatom magam. 
Ahogy hátra néztem a focipályán végig sietve senki nem jött mögöttem.. Miből gondoltam, hogy Harry majd megakarja magyarázni ami történt. Leültem egy nagy fa tövébe és útnak eresztettem könnyeimet, homlokom a térdeimre tettem és a lábaim átöleltem a kezemmel. Órákat ülhettem ott és sírtam, mindent végig gondoltam ami eddig volt köztünk Harryvel. A fejem a fának döntöttem mikor éreztem hogy elered az eső és az eső cseppek az arcom áztatják és keverednek a könnyeimmel. Hamar idő alatt lett a csepegésből sebes eső és a hajam teljesen vizes lett a ruháimmal együtt. Összerándultam mikor erős kezeket éreztem a csuklóimon, lassan kinyitottam szemeim ahogy az a valaki felhúzott a földről. Harry. Kissé pislogtam, hogy felfogjam mi is történik éppen, ő rám tette a kabátját és maga mellett húzva ment a foci pálya kijárata felé ami a parkolóba vezetett. Mikor a kocsijához értünk kinyitotta az ajtót és besegített majd becsatoltam a biztonsági övemet, eközben az én könnyeim ismét az arcom áztatták. Becsukta az ajtót és ő is beült, könnyeim megállhatatlanul potyogtak tovább és halkan szipogtam. A legördülő cseppeket letöröltem az ujjammal és az ablakon bámultam kifelé. Kellemes érzés volt, hogy Harry felkapcsolta a kocsiban  fűtést de inkább megfagytam volna. Haza hozott, kicsatoltam a biztonsági övemet de mielőtt kiszállhattam volna megfogta a kezemet és én rá néztem lassan könnyeim vissza fogva.
- Nem szórakozok veled, Elisha. Szeretném, ha ezt tudnád. Tényleg szeretnék a barátod lenni de nem megy ha így megőrjítesz ha a közelemben vagy. - Beszélt halkan végig a szemembe.
- Hogy tudsz a szemembe hazudni, Harry? 
Hangon alig halható volt, lustán pislogtam párat ahogy közelebb hajolt hozzám. 
- Megakarlak óvni az elcseszett életemtől. - Mondta halkan, ajkaink súrolták egymásét, lehunytam szemeim majd elhúzódtam tőle. 
- Nem úgy tűnik, hogy elcseszett az életed. - Nyitottam ki szemeim lassan.
- Mert nem ismersz közelebbről. - Nézett az ölébe ahol a kezei pihentek.
- Jessica biztos jobban ismer téged. - Pattantam ki a kocsiból mire ő is kiszállt. 
- Nem tud rólam semmit, egyedül te tudod rólam a legtöbbet. - Nézett a szemembe ahogy át jött az én oldalamra.
- Én se tudok rólad szart se.. - Mondtam nyugodt hangnemben.
- Tudod hol szoktam lenni ha egyedül akarok lenni és jártál már a lakásomban is. - Mosolyodott el kissé ahogy halkabban beszélt.
- Senki nem volt még a lakásodon? - Tűrtem el a hajam ahogy az arcomba fújta a szél.
- Csak TE egyedül. - Emelte ki a lényeget.
- És a családod? 
- Nincsen családom. - Dugta zsebre kezeit és vállat vont.
- Biztosan van vala.... - Nincsen. - Vágott a mondatom közepébe és a a vezető ülés felőli ajtóhoz ment kikerülve engem.
- Köszi, hogy haza hoztál. - Néztem végig magamon, a ruháim és a hajam még mindig vizes volt, az eső már csak csepegett.
- Menj be mert megfázol!
Utasított majd beszállt a kocsiba és beindította a motort, hátrébb lépem a kocsitól ahogy gázt adott. Megfordultam és elindultam be, azt hiszem lezuhanyozok, eszek és le fekszek aludni. Sok volt mára ez a nap, Harry-vel. Mint mindig.


2015. május 10., vasárnap

11. Rész - Saint Louis.


A tavaszi szünet eljött elég hamar, két hetes lesz és én azt a két hetet Saint Louis-ba töltöm messze Harry-től és Lisa-tól. A reptéren ültem apa mellett a váróban, a bőröndöm néztem. Fura lesz visszamenni Saint Louis-ba, papa halála miatt költöztünk el Londonba. Mamánál fogunk lakni, 60 évig voltak házasok még papa el nem hunyt és mama összetört nagyon. Sokat sírtam ahogy anya is, apa ezért akart új életet kezdeni de most újra visszamegyünk a régi életünkbe. A telefonomra néztem és csak akkor vettem észre a kijelzőre csöppent könnyeket, letöröltem az arcomat majd mikor szólítottak, hogy szálljunk fel a gépre fel álltunk apával. A bejárat felé mentünk ahol köszöntettek minket és a másod osztály felé mentünk és beültem az ablak mellé ahova a jegyünk szólt. Apa a csomagtartóba tette a kisebb táskánkat amiket felhozhattunk a gépre. A repülőteret néztem, bemondták, hogy kössük be magunkat mert felszállunk. Mindig mozog a gyomrom mikor felszállunk, sosem fogom megszokni de repülni hihetetlenül jó, a felhők között ahol látod a napsugarakat is és éjszaka a csillagokat is. Harry járt a fejemben és a kapcsolatunk az elejétől, mindent végig gondoltam újra és rá jöttem, hogy belé estem de neki én biztos nem tetszek, habár azt mondta megpróbálná velem de félek, hogy kettőnk közül én jobban összetörnék ha még sem úgy alakulnának a dolgok ahogy én szeretném. Apa megbökött ujjával és én rá néztem, elmosolyodott de én nem tudtam elmosolyodni.
- Hiányoznak a barátaid? - Nézett rám.
- Hát ők is hiányoznak.. - Sóhajtottam. - De igazából papa...
- Ne, kicsim most mamával kell lennünk, és ne említsd fel őt..  - Szorította meg a kezemet gyengéden.

-

A hatalmas kertes házat néztem, alul mama és papa lakott, a felső beépített részben mi laktunk még el nem költöztünk. Kissé fura érzésem van, apa a kulcsokat kereste. Nagyot nyeltem mikor kattant a zár és az ajtó kinyílt, besétáltunk a bőröndökkel kezünkben. Sütemény és virág illat töltötte meg az érzékszerveimet, apa a konyhába ment és hallottam ahogy üdvözli mamát, én addig kiléptem a cipőmből és felakasztottam a kabátomat. Lassú léptekkel én is a konyhába sétáltam, mama eddig a könnyeivel küszködött de amint meglátott a könnyek lefolytak az arcán. Szó nélkül oda sietett hozzám és átölelt szorosan, én is átöleltem őt szorosan.
- Szia mama! - Motyogtam a vállába.
- Elisha, szia! - Mosolyodott el és végig mért. - Csinos lettél!
- Köszönöm, mama! - Mosolyodtam el és fordultam egyet, hogy még jobban szemügyre vehessen.
- Biztos megéheztetek már!
Mosolyodott el és a konyhába ment, apára néztem aki a kandalló fölötti katonai kitüntetéseket nézte. Papa és ő is katonák voltak, ők voltak a legjobbak ketten az egész katonai erőnél. Átöleltem apát szorosan és büszkén, megpuszilta a fejem és mama törte meg a csendet.
- Gyertek, kihűl az étel! - Mondta mosolygós hangon, örült nekünk gondolom. Hónapok óta egyedül van ebben a nagy házban, bárhová nézek még nekem is emlékek törtnek elő nem, hogy mamának.

-

Harry járt a fejemben és a mi kapcsolatunk, nem igazán értem őt és magamat sem. Ha annyira akarnánk mindketten akkor már együtt lennénk, de úgy látom Harry nem igazán küzd ezért ami kissé rosszul esik. Úgy érzem még vonzódik Jessica-hoz ugyan úgy azok után is amiket csinált velem és vele is, majd kiestem a hintaágyból mikor apa a nevemet mondta.
- El? Kérsz vacsorát?
- Nem köszönöm, nem vagyok éhes. - Sóhajtottam. - Talán később.
- Figyelj csak, ha az miatt a fiú miatt nem eszel... - Sóhajtott.
- Nem... Nem miatta van.. - Füllentettem kissé bénán, sosem voltam jó a hazugságokban.
- Ő most jó messze van tőlünk! - Nézett a szemembe. - Geere be enni, kérlek!
- Rendben. - Sóhajtottam és fel álltam.

-

Nem tudtam elaludni pedig már igen késő volt, megfogtam a párnámat és a takarómat majd a telefonom társaságában kimentem a teraszra a nyugágyba. Szememmel Harry telefonszámát kerestem és rámentem, vettem egy mély levegőt és megnyomtam a hívás gombot.
- Haló? - Szólt bele egy fáradt mély hang.
- Én.. felébresztettelek? Elisha vagyok.. - Motyogtam kissé bűntudatosan.
- Csak szundítottam. - Nevette el magát, olyan édes a hangja.
- Zavarlak? - Kérdeztem halkan.
- Dehogy zavarsz, ne beszél butaságokat! - Kissé fenyegető volt a hangja.
- Bután fog hangzani, de nem tudok aludni. - Sóhajtottam.
- Ez velem is megszokott esni. - Nevetett.
- Miattad.. Harry, azt hiszem hiányzol. - Ültem fel, kissé megugrottam ahogy majd nem kiestem a nyugágyból. 
- Oh.. - Hangján hallottam, hogy meglepődött. - Nekem is hiányzol.
- De nekem tényleg, Harry. - Mondtam halkan. - A hajad, az illatod, a nevetésed, a hangod.. - Motyogtam.
- Kivel beszélsz édes? 
Kérdezte egy női hang, szemeim tágra nyíltak, hallottam ahogy Harry azt mondja neki, hogy egy pillanat és visszajön. Ajtó csukódást hallottam majd egy nagy sóhajt. 
- ELisha. - Mondta halkan.
- Barátnőd van? Jessica az? - Kérdeztem alig hallhatóan, könnyeim gyűltek.
- Nem, a neve Jamie. Nagyon aranyos lány! - Hallottam a hangján is, hogy mosolyog.
- Értem, akkor nem is zavarlak.. Szia, Harry.
Hadartam el és kinyomtam a hívást, éreztem, hogy a forró könnyek égetik a szememet. Arcomat a kezembe temettem és könnyeim utat törtek maguknak és halkan sírni kezdtem. Rosszul esett, hogy végre bevallanám neki mit érzek, erre ismét barátnője lett, hát ez az én formám. Harry sosem lesz az enyém, ezt jobb ha észben tartom és elfogadom. Eldőltem a nyugágyon és könnyeim törölgetve néztem a csillagokat az égen és a holdat ami bevilágította az udvart szépen. Jó lett volna ha Ő is itt van mellettem és együtt nézzük, de valószínű éppen az új barátnőjével teszi ezt. Nem is érdekel mit csinál Harry, két hét múlva haza utazok és rá se nézek. Persze ez nem fog összejönni, valószínű őt fogom bámulni egész nap majd haza megyek és fagylalttal fogom tömni magam.


( Sziasztok, mostanában elég sok dolgom van és lesz, szóval nem tudom, hogy lesznek a részek de igyekszem sietni velük! :) )

2015. április 29., szerda

10. Rész - A tűzijáték.



Reggel a suliba menet eléggé nyűgös voltam, fájt a hasam és a fejem is. Remélem ma senki nem szól be vagy ilyesmi mert annak nem lesz jó vége. Harry-vel nem találkoztam a hétvégén, de végül is barátok vagyunk. Azt hiszem. Ledobtam a táskámat a terem elé, Jessica engem nézett szúrós tekintettel. Harry a folyosó végén jött, mikor felém akart jönni Jessica magához húzta és megcsókolta őt erőteljesen. A gyomrom összeszűkült, és elfordultam inkább. Hallottam, hogy Harry ellöki magától Jessica-t aki sértődött hangot adott ki magából. Megugrottam mikor két kéz került a vállamra, rá néztem Harry-re. Ő a szemembe nézett majd letörölte a száját, a válla fölött Jessica-ra néztem aki elégedetten igazította meg a melleit. Megforgattam szemeim majd Harry-re pillantottam aki az arcomat fürkészte.
- Ez undorító volt. - Néztem rá savanyú arccal.
- Hát még nekem. - Sóhajtott és közelebb állt hozzám.
- Még nem vagyunk barátok. - Néztem smaragdzöld szemeibe és elhátráltam tőle.
- Szeretném, ha eljönnél a szülinapi bulijára Zayn-nek. - Nézett rám.
- Csak, ha jöhet Lisa is. - Vágtam rá és a legjobb barátnőmet néztem Lisa-ra.
- Jöhet. - Fordult meg Harry is a fejével, én addig kiszöktem fogságából és barátnőm felé mentem.

-

- Hé, Elisha drága. Akadj le Harry-ről. - Szorított a falhoz Jessica az öltözőben.
- Te akadj már le rólam.. és róla is. - Toltam le magamról a kezeit.
- Ne játssz velem, kis csaj! - Csattant fel hisztisen.
- Azt hiszed félek tőled? - Nevetve álltam a sarat.
- Nem ismersz tehát kéne. - Álltak mögé a barátnői.
- Bocsi, de nem verekedek nálam gyengébbekkel. - Nevettem és megforgattam a szemeimet.
- Meglátjuk ki az erősebb. - Mosolyogva mentek a tesi terembe, felgumiztam a hajamat és mentem utánuk. Harry a szivacsokon ült, Jessica-ék mellé telepedtek és őt ölelgették. A belsőmet pillangók lepték el mikor Harry eltávolodott tőlük és felém jött, elmosolyodtam mikor mellém állt mikor mondta a tanár, hogy röplabdázni fogunk. Jessica és a többi lány a másik csapatban volt, én a fiúkkal voltam, olyan jó, hogy Lisa nem tesizik. Elkezdtük a játékot, mi indítottunk és Jessica-ék nem tudták vissza ütni mire én vigyorogva Harry-re néztem.
- Vigyázz! 
Kiabált Harry mire én előre fordultam és a labda erőből orrba talált, Jessica csak röhögött a barátnőivel. Éreztem, hogy könnyeim égetik a szememet és az orromhoz kaptam ami vérezni kezdett. Harry azonna oda szaladt hozzám és átölelte a derekam, hogy megtartson.
- Le kísérlek az orvoshoz. - Nézett a szemembe és a tesi nadrágjából előszedett egy zsebkendőt és oda adta nekem amit én az orromhoz tartottam. Az ajtóban visszapillantottam Jessica-ra és a barátnőire, elfordultam mikor éreztem, hogy könnyeim áztatják az arcomat.
- Harry nem kell... - Motyogtam mikor könnyedén karjaiba vett ,,menyasszonypózba".
- De kell, nem szeretném, ha elájulnál.. - Sóhajtott és ajkába harapva koncentrált, hogy ne essünk le a lépcsőn.
- Rendben. 
Döntöttem a fejemet a vállára ahogy átöleltem a nyakát, illatát beszívtam mélyen. Az orvosi szoba előtt letett az ott lévő asztalra mivel székek nem voltak ott.
- Maradj itt, megnézem itt van-e az orvos. - Ment az ajtó felé mikor bólintottam egyet.
- Rendben. - Vettem el a zsepit, hogy ellenőrizzem a helyzetet. Gyorsan visszatettem mikor láttam, hogy még nem állt el a vér az orromból. Harry szitkozódva tért vissza.
- Hát, nincs itt de tudok pár dolgot. - Mosolygott rám kis fiúsan.
- Mint például adsz még egy zsebkendőt? - Nevettem halkan.
- Feküdj le! - Utasított és felém nyújtott még egy zsepit. Lefeküdtem az asztalon és odaszorítottam a tiszta zsepit.
- Lehet elmegyek az iskolából. - Néztem rá, kissé orrhangon beszéltem.
- Mi?! - Hallottam hangján a kétségbe esést.
- Anyáék elválnak, és lehet apával visszaköltözök Saint Louis-ba. - Sóhajtottam.
- Kérlek ne menj! Elisha, nagyon szépen kérlek. - Nézett a szemembe és eltűrte a hajamat.
- Nem megyek, csak kíváncsi voltam, hogy reagálsz. - Mosolyogtam rá gyengéden.
- Oh, te kis boszorka! 
Nevetett és kezét az oldalamra csúsztatta, gyengéden megcsikizett hosszú ujjaival. Visítva felültem az asztalon, a vér elállt az orromban és kidobtam a zsebkendőket. Nevetve tűrtem el Harry homlokáról a tincseket.
- Van kedved ma este kimenni a tűzijátékra? - Nézett a szemembe.
- Csak mi ketten? - Pirultam el kissé ahogy levett az asztalról a csípőmnél fogva.
- Csak mi ketten! - Mosolyodott el, gödröcskéit néztem az arcán.
- Olyan cukik! - Nevetve böktem meg a gödröket a szája két szélénél.
- Mutatok én neked cukit este! - Nevetve ölelte át a derekam és elindultunk vissza fel.

-

Harry-t vártam készen a nappaliban, csönget ha jön azt mondta. Egy fekete csizma volt rajtam, fehér nadrág, egy kék rövid ujjú és egy farmer kabát. Hűvös van kint, de még sincs hideg. Mikor csöngettek azonnal felpattantam és izgatottan mentem az ajtó felé, kinyitottam.
- Szia, El! - Mosolygott rám Harry, rajta a fehér converse volt, egy farmer nadrág, egy fekete póló és bőrdzseki, és egy sapka ami alá félig elrejtette fürtjeit.
- Szia, Harry! - Zártam be az ajtót mosolyogva majd kissé félénken de átöleltem őt.
- Mehetünk? - Nézett a kocsira majd rám.
- Persze!
 Mosolyogva mentem utána, beszálltam mikor kinyitotta a kocsi ajtót, becsatoltam magam. Beszállt ő is és elindultunk, már este 8 óra van. A parkban lesz a tűzijáték amit már régóta várok, de nem tudom, hogy most ez randi vagy sem. A gondolkozásom Harry zavarta meg mikor megbökte a combomat, rá néztem.
- Azt kérdeztem, kérsz-e majd valamit. - Nézett rám egy pillanatra.
- Talán majd valami üdítőt, és cukrot. - Néztem rá és az arcát tanulmányoztam.
- Csak ne pörögj túl a cukortól. - Nevette el magát majd leparkolt a parknál, elég sokan voltak.
- Pedig szokásom bepörögni tőle. - Vigyorogva csatoltam ki az övet.
- Akkor keveset kapsz. - Nevetve szállt ki és átkocogott az én oldalamra és kinyitotta az ajtót.
- Köszönöm, Mr. Styles. - Mosolyogtam és eltűrtem hosszú hajam a fülem mögé.
- Ugyan, Mrs. Dallas. - Mosolygott és a karját nyújtotta, én belé karoltam mosolyogva.
- Nos, akkor kérek egy narancs levet és egy vattacukrot! - Zsongtam be kissé a sok bódé láttán.
- Rendben, akkor keress addig egy jó helyet és megkereslek téged! 
Emelte fel kissé a hangját mikor a zene beindult a parkban, bólintottam. A zene hallatára az emberek felsikoltottak és ujjongtak, én egy kellemes helyet találtam ahonnan jól lehet látni a tűzijátékot. Halkan énekeltem és közben a karkötőmet néztem, és eszembe jutott legjobb barátnőm, ma alig beszéltünk. Ha haza értem felhívom őt, megugrottam mikor valaki átkarolta a derekam de megnyugvásomra csak Harry volt az. Elvettem tőle az italt és a vattacukrot és mindkettőt elég sebesen fogyasztani kezdtem.
- 3..2..1..
Mondta a hangos bemondó majd elindult a tűzijáték sisteregve amire kissé összerezzentem de Harry közelebb húzott magához engem. A gyönyörű fények magukkal ragadtak és észre sem vettem, hogy Harry a vattacukromból csipeget addig még nem éreztem, hogy mozog a kezemben a pálcika. Szúrós tekintettel néztem rá majd elnevettem magam és adtam neki a narancsléből is ha már ő vette. Közelebb húzódtam hozzá és néztem tovább a tűzijátékot, Harry szíve kissé hevesen vert ahogy hátam a mellkasának döntöttem. Illatát még így is tisztán éreztem, hogy egy csomóan álltak körülöttünk, szeretem Harry illatát. Megnyugtat, és vele lenni is szeretek, akkor csak ÉN vagyok és Ő.




2015. április 28., kedd

9. Rész - Örökké barátok.


* Lisa szemszöge *

Ugráltam szinte a boldogságtól mikor Elisha megkért, hogy segítsek kikészíteni Harry-t. Végre valakin letölthetem a dühömet, Jonah 3 napja nem írt már, kissé elszomorodtam a tudattól, hogy nem érdeklem őt. Mérges voltam magamra amiért voltam olyan naiv, hogy bedőltem neki. Elisha mondta, hogy ne fűzzek hozzá sok reményt, mert ha nem jön ide akkor bukta van. De én tovább reménykedtem, és még most is bízom abban, hogy Jonah megváltozik, és ide jön hozzám London-ba. Becsöngettek és Elisha sehol, és Harry sem. Ez gyanús nekem.

* Elisha szemszöge *

Halkan lépkedtem a folyosón becsöngetés után, Harry pont előttem ment mert ő is késett. Vajon mi lett a kocsijával? Elkuncogtam magam miközben visszagondoltam a kellemes kis akciómra, hogy megdobáltam az autóját. Mikor Harry hátra nézett még lassabban lépkedtem, kissé meg is torpantam ahogy ő is megállt, elégedett mosollyal nézett rám.
- Lám, lám. Elisha. - Fordult felém.
- Szia, Harry. - Motyogtam az orrom alatt.
- Tudod, nem igazán a helyes célra használod a tojásokat. - Jött felém.
- Szerintem helyes módon használtam őket. - Mosolyodtam el jó kedvűen.
- Igen jól mutatott a tojás a fekete kocsimon. - Állt szembe velem, pár centire volt tőlem az arca.
- Vedd úgy, hogy kicsit feldobtam a színét. - Mosolyogtam és kissé meghátráltam de a falba ütköztem.
- Tudod, Elisha. - Mosolyodott el. - Nem ismersz még engem, kis lány.
- Te sem engem, Styles. - Nevettem el magam.
- Kezdődjön a harc, hogy a szavaid idézzem. 
Mosolygott majd egy gyengéd puszit nyomott az arcomra, és elsétált tőlem nevetve. Én kissé megszeppenten álltam ott majd utána siettem és visszahúztam őt a táskájánál fogva. Ő válaszul kissé felmorgott majd felém fordult, szemei kissé égtek.
- Normális vagy, ha nincs veled Jessica? - Bukott ki belőlem a kérdés.
- Hogy érted, hogy normális? - Nézett rám Harry.
- Nem vagy ilyen ellenszenves. - Vágtam rá.
- Elisha, kettőnk közül te vagy a makacsabb, és mikor együtt voltunk a szobámba valami benned is megváltozott. - Nézett a szemeimbe, elirultam.
- Lehet.. - Sóhajtottam.
- Még beszélünk, de a kocsimat hagyd ki a játékból.
Nevetett, mire fel én is nevetve bólintottam és együtt mentünk a terembe ahol óránk lesz.

-

Nevetve sétáltam Lisa mellett, fagyit ettünk mivel eléggé meleg volt. Olyan vicces lány, majdnem elbotlott a saját lábában ami még jobban fokozta nevetésünket.
- Lisa, ne törd össze magad. - Nevettem és elkaptam a karját.
- Nem akartam. - Nevetett. - Hé, ide menjünk már be!
Mutatott egy kis bizsu boltra majd berángatott maga után, megettük a fagylaltokat már így nem kellett aggódnunk, hogy kizavarnak minket. Lisa nézelődött a nyakláncok között, még engem teljesen magával ragadott két karkötő ami egymás mellett volt. Ying Yang karkötő volt, a fehér fele és a fekete fele is külön láncon volt. Elterveztem, hogy megveszem gyorsan még Lisa nézelődik, rá néztem. A napszemüvegeket próbálgatta így gyorsan a kasszához mentem és megvettem a két karkötőt, a táskámba csúsztattam és úgy tettem mintha a fülbevalókat nézném.
- Ez jól áll? - Állt elém egy napszemüvegben.
- Aha! - Mosolyogtam rá, aki bezsongva ugrált és tapsikolt.
- Még soha egyik napszemüveg sem állt jól nekem. - Mosolygott elégedetten.
- Akkor vedd meg, és hord mert baromi jól áll!
Nevettem és a kassza felé ment ő is, megkérdezte veszek-e valamit mire megráztam a fejem, hogy nem. Köszöntünk és kisétáltunk a boltól és egyenesen mentünk a park felé. Késő délután volt, így nem igazán mászkáltak az emberek az utcákon csak páran. A pillanatot vártam, hogy oda adjam a legjobb barátnőmnek a kis apróságot amit vettem. Leült egy padra a parkban, én mellé ültem és a kacsákat néztem a tóban.
- És mi van veled meg Jonah-val? - Tettem fel a kérdést.
- Mi van veled meg Harry-vel? - Harapott vissza a kérdéssel.
- Én kérdeztem előbb. - Nevettem és török ülésbe helyezkedtem őt nézve kíváncsian.
- Még mindig azt akarja, hogy utazzak Spanyolországba. Mennék is, csak nem most. - Nézett rám.
- Anyud nem enged, vagy félsz? - Sóhajtottam.
- Igazából mindkettő, félek, ha meglát elborzad. - Sütötte le szemeit.
- Megakarsz mártózni a kacsákkal? Mert még egy ilyen és bedoblak a vízbe! - Néztem rá fenyegetően.
- Nem akarok.. - Nevetett. - Csak félek, hogy mit szól.
- Nem kell félned, és mondtam, hogy várd meg még ő jön. - Tanácsoltam neki mint múltkor.
- Barátnője van. - Felelte halkan mire szemeim elkerekedtek.
- És képes veled szórakozni?! - Akadtam ki. - Figyelj, ha nem szakít a lánnyal akkor hagyd őt. Lesz majd más! - Szorítottam meg a kezét támogatóan.
- Remélem én is! - Sóhajtott.
- Addig is itt vagyok én neked! - Mosolyogtam rá és a táskámban kutattam.
- Ja, remélem mi örökké barátok leszünk! - Mosolygott rám kedvesen.
- Én is, és ezért vettem magunknak egy kis emlékeztetőt! - Mosolyogva fordultam meg és úgy kutattam a táskámban majd mikor megtaláltam a karkötőket visszafordultam. - Csukd be a szemed és nyújtsd ki a karod! 
- Jaj, félek. - Nevetett mire becsukta szemét és kinyújtotta karját, a karkötő pont jó volt a kezére, a fehéret tettem az ő kezére. - Ez egy... karkötő! - Nyitotta ki szemeit és csodálva nézte a a kezét, közben én is felvettem mosolyogva az ezüstöt.
- Igen! Ez a barátságunk záloga! - Mosolyogtam mire ő erősen átölelt, úgy hogy még a szuszt is ki szorította belőlem.
- Te  vagy a legjobb barátom! - Motyogta a vállamba és szorosan ölelt továbbra is.
- Te is nekem! - Mosolyogtam és megsimogattam a hátát, majd eszembe jutott hirtelen Harry. Gyorsan eltereltem a figyelmemet és beszélgettünk tovább kajákról, ruhákról és egyéb csajos dolgokról.

* Jonah szemszöge * 

- Londonba kell utaznom. - Mondta sietősen Liam, a lakótársam. 
- Miért? Baj van? - Néztem rá miközben a foci mezemet mostam ki kézzel.
- Csak az egyik haveromnak szülinapi bulija lesz. - Nézett rám vigyorogva. - Lesznek csajok is!
- De az aki nekem kell az nem lesz ott szerintem. - Nevetettem és Lisa üzeneteit néztem, de nem írt nekem.
- Ki tudja, na gyere már te is! - Nevetett és előszedte a szekrény aljából a bőröndöt.
- Jól van, jól van. - Nevetve álltam fel. - De akkor megkeressük Lisa Lawson-t!
Mosolyogva bólintott majd faggatni kezdett arról, hogy ki ez a lány. Beszélgettünk miközben pakoltunk, Lisa-ról beszélgettünk és persze Hannah-ról, Liam szerint a mienk már elavult kapcsolat, és egyt értek vele de nem akarom megbántani a barátnőmet, habár jobban örülnék, ha Lisa lenne mellettem.








2015. április 26., vasárnap

8. Rész - Barátokból ellenségek.


David kissé értetlenül nézett rám miután eltávolodtam tőle, majd Harry felé pillantott aki kissé szitkozódva elhagyta a házat. Én David mellett maradtam aki ivott még valamit, elvettem tőle a poharat és kiittam a tartalmát. Savanyú arcot vágtam az erősségétől, kaparta a torkomat az alkohol. David elmosolyodott és húzott maga után az udvar felé ismét de én elengedtem a kezét. Lisa felé siettem aki pár lánnyal beszélgetett, megtalálta velük a közös hangot mert nagyon nevetgéltek.
- Lisa, nem vagyok jól. Holnap találkozunk.
Hadartam el neki és kisiettem a dübörgő házból majd elindultam a sötét éjszakában. Ki kell szellőztetnem a fejemet, hogy gondolkozhassak.  Elindultam a haza felé mikor kezdtem fázni kissé, hajnali 2 van. Az alkohol is kiszállt belőlem a séta közben. A konyhában égett a lámpa, anyáék beszélgettek. 
- Miért nem alszotok? - Vettem le a magassarkúmat.
- Anyáddal beszélgettünk.. - Mondta apa.
- Most? - Néztem rájuk fel váltva, anya szemei karikásak volta.. sírt. - Történt valami?
- Elfogunk válni, és én vissza költözöm Saint Louis-ba.
- Mi? - Könnyeim gyűltek, régebben is volt már így de sosem váltak még el.
- Majd meglátogatsz, kicsim! - Simította végig az arcom apa.
- Miért váltok el? - Kérdeztem halkan, hangom remegett.
- Már nem jó nekünk így.. - Mondta anya. - És az nem érdekel titeket nekem mi jó?! - Vágtam a szavába.
- Elisha meg kell értened. - Nézett rám apa. - Két hetente leutazol hozzám, jó lesz ne aggódj!
Semmit nem válaszoltam, ujjaimmal letöröltem a legördülő könnycseppeket és a szobám felé mentem sietősen, az ajtót becsaptam. Az ágyamba borultam sírva, a fekete szemfestékem nyomot hagyott a fehér takarómon de nem érdekelt. Addig sírtam, hogy a fejem megfájdult és kénytelen voltam fel kelni. Át vettem a pizsamámat és kiosontam egy fájdalom csillapítóért még anyáék a szobájukban beszélgettek, vagy veszekedtek. Bevettem a tablettát és ittam rá egy pohár vizet majd a mosogatóba tettem a poharat. Harry járt az eszedbe, olyan hülye voltam, hogy megcsókoltam David-et. Barátok lehetnénk most, de most már nem nagyon van mit tenni. Jó lesz ez így, bár elég kellemetlen lesz bemenni hétfőn suliba. De ez van.

-

Hallgattam a zenét, Lisa írt reggel, hogy rosszul van és nem jön be. Szuper. Egyedül kell túlélnem a napot. Nem kapcsoltam ki a zenét mikor a többiekhez értem, Harry egyedül ült. Jessica egy másik osztálynál volt, egy fiút ölelgetett. Mikor megcsókolták egymást elmosolyodtam elégedetten, most már tudja mit éreztem én. Hosszú hajam hátra dobtam a vállamról és a táskámban keresgéltem egy zsebkendőért. Mikor találtam felegyenesedtem és körbe néztem a folyosón, Harry sehol nem volt majd mikor megfordultam kissé felsikítottam. Pont ott állt mögöttem, én kikapcsoltam a zenét.
- Mit akarsz? - Sóhajtottam fel.
- Beszéljünk kérlek, kettesben.. - Szinte könyörgött.
- Biztos, hogy nem. - Mosolyogtam rá.
- Annyira makacs vagy. - Nézett a szemembe.
- Nem vagyok könnyű nőcske. - Mosolyogva néztem Jessicara akinek a nyelve a srác torkában volt már.
- Mellesleg tegnap miért csókolóztál David-del? - Vonta fel szemöldökét.
- Mert ahhoz volt kedvem. - Forgattam meg szemeim.
- Ő a legjobb haverom, csak úgy mondom.
Ekkor mintha a gyufa elaludt volna bennem, és fel néztem rá.
- Akkor minden meg volt beszélve, hazudott nekem és csak arra ment ki a játék, hogy elmenjek a buliba? - Nevettem gúnyosan. - Szánalmas vagy, Styles.
- Az ő ötlete volt. - Csattant fel.
Nem szóltam semmit csak felkaptam a táskámat és bementem a tanterembe. Hátra bedobtam a táskámat és leültem egyedül, most bárkinek betudnék húzni. A lábaimat felraktam az asztalra és Harry-t néztem kissé dühösen, ő az ablak felőli padsor utolsó padjába ült. Bedugtam újra a fülest és a számat harapdáltam belülről, anya nem igazán örülne, ha az igazgatónál kötnék ki újra.
Hamar elment a mai nap is, haza felé sétáltam a boltból mert anya megkért, hogy haza felé vegyke tojást. Elmosolyodtam mikor megláttam Harry kocsiját, Harry viszont nem volt a közelben. Mosolyogva szedtem elő a tojást, és kinyitottam a dobozt amiben benne volt. Erőből az ablaknak dobtam pár tojást nevetve, majd az összes többit is a kocsija különböző pontjain. 
- Most mehetek vissza tojást venni. - Szitkozódtam miközben kitéptem egy lapot az egyik füzetemből és írtam egy levelet Harry-nek amit az ablak törlő alá csúsztattam.

,, Ezt azért kaptad, mert hazudtál nekem és megbántottál. Üzenem David-nek, hogy törölje ki a telefonszámomat. Ja, és a harc még csak most kezdődik, szóval jól vigyázz, Styles! " 

* Harry szemszöge *
- Harry, valami van a kocsidon. - Nézett kifelé az ablakon Zayn.
- Micsoda? - Kérdeztem kíváncsian és a nedves hajamat törölgettem, most zuhanyoztam.
- Azt hiszem sok tojás. - Nevette el magát. - És valami üzenet is.
- Mi a... - Néztem hülyén mikor megláttam a kocsimat. - Ez biztosan Elisha műve.. 
Szitkozódva mentem ki a kocsimhoz és kitéptem szinte a lapot az ablak törlő alól. Ez a nő engem kikészít, de ha annyira ragaszkodik a harchoz akkor egy kicsit eljátszadozom vele. Ajkaim mosolyra húztam, vigyázz inkább te kis lány! 

( Remélem eddig tetszik nektek a blog! :) Holnap vagy holnap után jön az új rész! ) 


7. Rész - A buli.

Az út odáig elég csöndes volt, én elől öltem az anyós ülésben még Lisa hátul mögöttem. David leparkolt egy nagyobb ház előtt aminek az ablakaiból más színű fények szűrődtek ki és a zene eléggé hangos volt. David mellett mentünk a két oldalán, a zene ritmusát már is éreztem a csípőmben. Előre mentem mikor David beengedett, körbe néztem a házban, egyből a nappaliban találtam magam ahol 3 kanapé volt és az összesen emberek ültek. David átkarolta a vállamat és úgy sétáltunk beljebb, Lisa úgy döntött egyedül hagy engem vele és elindult valamerre. A konyhába vezetett David ahol poharak voltak, levettem magamnak egy tisztát mikor ő is.
- Mit kérsz? - Üvöltötte túl a zenét.
- Amit te iszol. - Próbálkoztam én is. A poharunkat megtöltötte egy kicsi alkohollal és narancs levet öntött hozzá, mosolyogva ittam bele mikor ő is. Elindultunk ki a hátsó udvar felé ahol egyből kiszúrtam a barátnőmet aki a medencében úszkált valami sráccal. Kint volt egy nagy fa asztal amin még több pia volt és poharak, az emberek már részegen ugrándoztak a medencébe és táncoltak. Kint a medence mellett volt egy DJ gép és egy ismerős alak állt mögötte és zenéket mixelt éppen. Oda sétáltam hozzá, David úgy is leállt beszélgetni.
- Zayn? - Néztem a fekete hajú srácra.
- Oh, Elisha! Szia! - Ölelt át, az alkohol miatt mert jól megszorongatott.
- Beszélnünk kéne. - Kiabáltam túl a zenét.

-

Egy halkabb helyre húzódtunk be Zayn-el a hátsó kertben, beült a kényelmes nyugágyba, én a másikba és az italom fogtam közben.
- Harry-ről lenne szó? - Nézett rám.
- Honnan tudod? - Szemeim kissé elkerekedtek.
- Folyton rólad beszél. - Nevette el magát mire én rá néztem.
- Mesélj csak, miket mond! - Utasítottam.

* Zayn szemszöge *

- Haver, folyton csak róla beszélsz. Miért nem kérsz bocsánatot? - Néztem Harry-re.
- Hallani sem akar felőlem, elcsesztem az egészet. - Fogta a fejét.
- TE sértődtél meg. - Igazgattam a hajamat.
- Azt hittem ő is akar valamit tőlem. - Motyogta.
- Ha úgy történt ahogy elmondtad akkor akar, csak nem most. - Pillantottam rá ahogy eldőlt a kanapén.
- Talán beszélnem kéne vele. - Sóhajtott.
- Végre egy jó ötlet! - Nevettem és megtapsoltam őt.
- De ez nem ilyen egyszerű, Elisha elég makacs lány. Megverte Jessica-t meg a barátnőjét.
- Akkor még jobban bírom őt! Harry hagyd már Jessica-t.
-Ő nem hagy engem, levakarhatatlan. - Motyogta.
- Akkor sosem lesz semmi Elisha-val.
Néztem a haveromra majd az ajtóra mikor kinyílt, David jött be rajta a lakótársam és a legjobb haverunk is.
- Mi ez a hangulat? - Nevetve jött oda hozzánk.
- Harry-nek szerelmi bánata van. - Forgattam meg szemeim.
- Remélem lányról van szó. - Cukkolta Harry-t.
- Még mindig nem vagyok meleg! - Csattant fel sértődötten.
- Na ki a csaj? Megszerzem neked! - Nézett rá David.
- Elisha Dallas, de nem hinném, hogy ismered. - Motyogta.
- Meghívtam holnap a bulinkba. - Mosolygott önelégülten David.
- Honnan ismered őt? - Nézett fel rá a kanapéról Harry.
- Az legyen mindegy, a lényeg, hogy jönni fog holnap este. - Mosolyogva ment a konyhába, Harry kissé elnyílt ajkakkal nézte a barátunkat, majd elmosolyodott.

* Elisha szemszöge *

- Nem igazán lényegeset, csak, hogy összevesztek. - Rántotta meg a vállát Zayn.
- És ő itt van? - Kérdeztem csendesen mire ő csak rám nézett.
- Gyere menjünk be! 
Állt fel és megfogta a kezem és elkezdett behúzni, oda bent az egyik dalom kezdett szólni amire elmosolyodtam és Lisa-t kerestem. Megakadt a szemem Harry-n, ő is engem nézett de elfordítottam a fejemet és inkább táncoltam tovább. Egy erős kéz fogta meg a csuklómat és kihúzott a házból az utcára.
- Harry! - Kiabáltam és próbáltam visszahúzni őt de nem ment.
- Beszélnünk kell, Elisha! - Nézett a szemembe mikor felém fordult.
- Nem kell beszélnünk, hagyj engem békén. - Néztem rá bátran, az alkohol miatt.
- Nem hagylak békén! - Nézett a szemembe továbbra is. - Nem tudlak.
- Persze, Harry. - Nevettem ki őt. - Nem dőlők be a macsó dumádnak.
- Ez nem duma, legyünk legalább csak barátok akkor. - Sóhajtott.
- Meg se védtél. - Csattantam fel. - Jessica-t hülyítheted de engem hagyj ki az egész szarságodból. 
Mentem vissza a házba és a szememmel David-et kerestem, Harry is bejött utánam. David felé mentem és magamhoz húztam őt, ajkaim az ő ajkainak nyomtam amiről megbizonyosodtam, hogy Harry is látja. Ő is magához húzta Jessica-t és megcsókolta. Jól van, Styles. Ha harc hát legyen harc.